the new adventures of heavy mental

Sysyphus az estében, mikor mindenki elindult, vagy már haza is ért, az iskola sötét folyósóit rótta.
kezéből szinte kifolytak a kulcsok, ha el is pottyantott egyet-egyet, fölkapta és járta tovább az ellenőrző körútját.
megnézte az ablakokat, a függönyöket, a villanyokat.
mint egy vigasztalhatatlan lélek bolyongott a kihalt folyosókon, amikor meghallotta a hangot. mintha maga az ördög bugyborékolna fel a pokolból. Sysyphus hátán végigfutott a hideg, látott ő elég horrorfilmet, tudta, hogy tipikusan olyan helyzetben van aki könnyű préda. kihúzta az évek súlya alatt meggörbült hátát, és bátran hátrafordult. és ott állt vele szemben, az addíg a láthatatlanságig falba simuló Kávégép.
tudta, azonnal cselekednie kell, ösztönösen támadólag lépett fel a Bugyborékoló Szörny ellen, a halált megvető bátorsággal, melyet az Isten faragott a lelkébe, odaugrott közvetlen a szörnyeteg elé, és kihúzta a konnektorból annak dugóját.
mint Szent György elé a sárkány, úgy hanyatlott lábai elé a Kávégép fénye. Sysyphus még megbökte a lábával a haldokló dögöt, aztán elsétált.