the new adventures of heavy mental

itt a kapitány beszél, csatolják be öveiket, és kérem készüljenek fel a leszállásra. köszönjük, hogy a mi légitársaságunkat választották.

csak le akartam vezetni a napot egy laza kis esti magányos sétával.
az északpesti vasúti összekötő híd le van zárva, a tábla szerint, kerülj az árpádhíd felé. anyád, ott hogy megyek a népszigetre?
mivel a barikád alacsony, csak az egyik járda helyén tátong aszfalttalan luk, átmásztam, vasúti sinen is át, és a másik járdán végigkocogva megérkezdtem. kellenes séta, némi fotózgatás. egy keritésen belül alkalmas téma, okosan bedugtam a kezem a rácson. BÁÁÁZZ, beejtettem a telefont (nem röhögni, állatjó képeket csinál, nem kell rendes gép).
no, keritésmászás, utálatos egy sport...
mászás közben tudatosult bennem, h a tetején sűrű és dupla szögesdróthurka van, de csekicsen kutyafasza hozzám képest, a jamakasis kölykök meg hozzám járnak bátorságot tanulni, úgyhogy egy oszlopnál átmásztam.
telefon leporol, megkönnyebbült sóhajjal zsebrevág.
csak a két vahur volt zavaró tényező. mert egy hang nélkül, mint két szellemkutya rontottak rám. UPSSZ, megdöglesz baszki, menekülj!
na EZ nem ment olyan simán...
a nagy sietségben kicsit belezavarodtam a szögesdrótba, és atökömtuggyamár hogyan, de a karomra csavartam, és ahogy kirántottam a kezem végigvágott.

PONT úgy néz ki, mintha fölvágtam volna az ereimet. pedig nem.
szép lett. meg a ruhám is megkapta a magáét.
emberek közé menni így, hááát, minimum izgalmas. pláne nyáron, hosszúujjúban...

"the new adventures of heavy mental", hehe...

kiszemeltem a két nőt.
puhítottam őket, míg végül kötélnek álltak.
meghívtam őket a sárga tengeralattjáróba.
eljöttek hozzám.
lazításként, csak oldandó a feszültséget, mert nem szoktak ilyet csinálni, beszégettünk.
ittunk.
aztán finoman nekiláttam.
puhatolóztam.
izgattam a fantáziájukat.
beszéltettem őket, melyikük hogyan szeretné.
a kedvükre tettem, azt és úgy csináltam, ahogy kérték.
kielégültek a vágyaik.
meg az enyémek is.

átrendeztük a szobát, minden bútor új helyen, sokkal lakájosabb lett.
anyám és nagyanyám pedig megnyugodva távoztak, h végre lakótér lett a bútorraktárból...

szeretem ezt az új kezdeményezést, miszerint nyalj föl a kocsidra egy ájlávkresz matrikát. boldog-boldogtalan föl is teszi. a baj csak azzal van, h a matrikától nem lesz kissebb az arca, vagy nagyobb a szabálykövetési hajlama. például ma egy furgonos úgy jött elém, h szinte letolt a saját sávomból, persze az indexet nem ismeri hírből sem, a köszönöm messze áll tőle, nem ismeri a vészvillogtatást, nem tudja kilógatni a kezét, h bocs öreg.

szóval így.

arról már nem is szólva, h a 80éves tatternek is van (mer' az anyus hallotta a rádióban), a középkategóriásautós plázamacának is (akire a kutas sózta rá), akik ugye ugyanúgy nem tudják hírből sem a kresz szabályokat, sem a normális közlekedés alappilléreit, mint a fent említett pofátlan furgonos.

szóval vagy tegyen föl senki ilyet, vagy tényleg tartsa hozzá magát.
én csak irányadónak tartom a kreszt, nem szentírásnak, de nem is rakom föl csak sznobizmusból.

na? kekec vagyok, v kekec vagyok?

Sysyphus az estében, mikor mindenki elindult, vagy már haza is ért, az iskola sötét folyósóit rótta.
kezéből szinte kifolytak a kulcsok, ha el is pottyantott egyet-egyet, fölkapta és járta tovább az ellenőrző körútját.
megnézte az ablakokat, a függönyöket, a villanyokat.
mint egy vigasztalhatatlan lélek bolyongott a kihalt folyosókon, amikor meghallotta a hangot. mintha maga az ördög bugyborékolna fel a pokolból. Sysyphus hátán végigfutott a hideg, látott ő elég horrorfilmet, tudta, hogy tipikusan olyan helyzetben van aki könnyű préda. kihúzta az évek súlya alatt meggörbült hátát, és bátran hátrafordult. és ott állt vele szemben, az addíg a láthatatlanságig falba simuló Kávégép.
tudta, azonnal cselekednie kell, ösztönösen támadólag lépett fel a Bugyborékoló Szörny ellen, a halált megvető bátorsággal, melyet az Isten faragott a lelkébe, odaugrott közvetlen a szörnyeteg elé, és kihúzta a konnektorból annak dugóját.
mint Szent György elé a sárkány, úgy hanyatlott lábai elé a Kávégép fénye. Sysyphus még megbökte a lábával a haldokló dögöt, aztán elsétált.

felkérem a tisztelt tanulóifjúságot, hogy a cigarettacsikkjeiket, a használt zsebkendőiket, a csokoládéspapírt, sörös- vagy üdítősüveget, (esetlegesen a használt óvszereket) és az összes egyéb, a szemétgyűjtőbe való dolgaikat ne szórják szét az udvar, a wc, és a folyosó különböző pontjain.
ha a terméket becsomagolt állapotában el tudják cipelni A pontból B pontba, akkor a maradékját, a csomagolóanyagot, ami ugye könnyebb, fáradtság nélkül el tudják vinni az első kibaszott szemetesig vagy hamutartóig. valószínüleg öt lépésnél többet nem kell menni vele, olyan sűrűn vannak a kukák. oda vissza ez tíz lépés lesz, tehát még teljes menetfelszerelésben sem használnak majd el ezzel 10kJ-nál több energiát, aminek többszöröse nyerhető ki akár egy féllieres kólából.

ÚGYHOGY RAJTA!

köszönettel: Sysyphus, a dühös pedellus.

tökmellékes az első hogyan-mikor-miért-milyen eszközzel történt.
aztán eljött a múlthét szombat.

amikor idegen tulajdonú eszközt felhasználva épp', tettenért egy telefonhívás, hogy "hol vagytok, mert rámborult ez a szar, és nem tudok kimászni alóla".
nemtudtam a visszavezető utat. a jobbegyben ülő tudta.
fogalmam sincs milyen messze voltunk. fogalmam sincs mennyivel mentünk. fogalmam sincs semmilyen körülményről, nem emlékszem az útra. egy jobbkezesnek titulált utcánál lassítottam, de nemazért mert jobbkezes volt, hanem mert a szélső telek keritéslécein át láttam, hogy jön egy autó. és aztán sokára, nagyon sokára, TÚL sokára, odaértünk. és mikor odaértünk, az adrenalinon kívül nem éreztem mást csak ferodolszagot.
csak most esik le, hogy mennyire egymás kezébe adtuk az életünk. jobbegy bízott benne, h nem töröm össze magunkat, balegy bízott benne, hogy jobbegy mindíg jókor szól majd, hogy mikor-merre kell kanyarodni. mint a ralliban.

egyszer már mentettem így. 12 km-t tettem meg 7 perc alatt forgalomban. akkor egyedül voltam a kocsiban. ferodolszag akkor is volt. ballábas fékezés is. rutinos vagyok.

a lovagi keresztemről lemondok a kölykök javára, mert ők fontosabbat tettek.

ha nem tudod hol a vége, könnyelműen bánsz vele.
ha tudod, reméled, hogy mégsem lesz vége.
aztán egyszercsak ráébredsz, hogy uramisten, elpazaroltam.
és onnantól már rettegve várod azt a pillanatot...

nem minden pontja tökéletesen igaz, de azért sok igazság van benne. figyelem! csak azoknak a hölgyeknek szól, akik megtartani akarják a pasit.

1) Bókolj a férfinak!
A férfiak is szeretik azt hallani, hogy izgatóak, szépek, és a szemed fényei.
Mondd neki, hogy milyen jó szerető, hogy nagyszerűen néz ki, szexi illata van, milyen okos, milyen ügyesen megszerel dolgokat, hogy megbízol benne és, hogy mennyire megérte őt választani.

2) Fogadd el a segítségét!
A férfiak inkább a cselekedeteikkel mondják hogy "szeretlek", mint szóban.
Ha megjavítja a hajszárítód, megnézi az autódban az olajszintet, elhozza a tisztítóból a ruhát, stb. Bármilyen kis megmozdulása azt mondja "szeretlek". Fogadd el, és értékeld!

3) Bánj vele egyenrangúként!
Add meg neki azt a tiszteletet, amit megérdemel. A férfi élete gyakran komplikált, és a nőnek nagyobb tiszteletet kell mutatnia a férfi, és a szabályai iránt. A férfi tulajdonképpen azt szeretné, hogy a nőért dolgozzon, támogassa őt, vigyázzon rá, boldoggá tegye, és hogy megvédje a világtól.
Jobban akard azt, hogy a bajtársad legyen, ne pedig azt, hogy a megmentőd. Ha megmentőt akarsz, fordulj inkább szakemberhez, ne a párodban keresd azt! J

4) Legyél a barátja!
A legjobb barátja. Légy nyitott, befogadó, hívogató és kecsegtető. Hogy ezt elérd, ahhoz az kell, hogy valóban érdeklődj iránta, ne pedig birtokolni akard. A valódi érdeklődéssel egy olyan érzést sugározol hogy te egy biztos hely vagy a számára, ahol nem érheti semmi baj.

5) Ne próbáld megváltoztatni!
Ha egy pasi nem olyan, amilyet Te szeretnél, akkor engedd elmenni és lépj tovább. Ne próbáld olyanra változtatni, ami nem Ő.

6) Varázsolj mosolyt az arcára!
Mivel a férfi sokat dolgozik és sok stressz éri, ezért igen jólesik neki, ha a nő megnevetteti, különösen, amikor depressziós, és sötét a világ körülötte.
Tehát frissítsd fel a humorérzéked, és nyert ügyed van. Ha vidámmá tudod tenni, többet szeretne majd veled lenni!

7) Ismerd el!
A férfiaknak kell, hogy elismerve érezzék magukat. Kell nekik, hogy bízzanak bennük. Engedd el néha bulizni a haverjaival! Higgy nekünk, a férfi inkább otthagyja korábban a haverjait, és siet haza egy megértő nőhöz, mint egy olyanhoz, aki folyton olyan, mint egy időzített bomba, a szeme pedig villámokat szór.

8) Az ambíció és a vezetői hajlam vonzóvá teszi a nőt!
Ha egy férfi látja, hogy van ambíciód, soha nem fogja úgy érezni, hogy olyan nő vagy, akinek csak az kell, hogy valaki gondoskodjon róla.
Márpedig a legtöbb férfi tudat alatt mindig tart ettől, és fél tőle.
Ha van ambíciód és nem hagyod el magad, akkor soha nem fog ezen gondolkozni.

9) Legyél jóban a baráti társaságával!
Igyekezz, hogy a barátai megkedveljenek, mert ha nem szeretnek, akkor megpróbálják majd lebeszélni őt rólad. Márpedig a barátok nagyon tudnak befolyásolni egy férfit...

10) Kérkedj a pasiddal!
Dobj be egy dicséretet róla a családban vagy a barátaidnak, amikor ő is hallhatja. Attól totál elolvad egy pasi, ha a barátnője dicsekszik vele.

11) Higgy benne!
Ekkor mutatod ki neki legjobban a szereteted. A képességeit támaszd alá a bizalmaddal és a hűségeddel.

12) Fékezd a nagy szád!
Ne tagadd! Egy fecsegőgép vagy! Engedd néha a férfit is szóhoz jutni, és tanuld meg élvezni a csend szépségét. Néha a csend zenél. Tartogasd a vég nélküli pletyizést a "lányos estékre".

13) Ne legyél nyitott könyv!
Mennyire kifinomult a női ravaszságod, és a misztikumod? A misztikus légkör érdekes, és arra készteti a férfit, hogy mindig visszajöjjön, remélve, hogy megtud rólad még pár titkot. Ha a férfi figyelmét meg akarod tartani, csak tartsd nyitva a füled, csukva a szád és minél kevesebb infót adj magadról.
A misztikus légkör a férfi számára provokatív és rokonszenves.

14) Ne legyél sírós kislány!
Sok férfi panaszkodik arra, hogy a nők ok nélkül sírni kezdenek, vagy gyanúsan viselkednek, bizalmatlankodnak.
Az igazi férfi egy felnőtt szeretőt akar, egy barátot, és egy érzelmileg stabil partnert. Tehát szedd össze magad!
Ne veszekedj a férfival, mert utálják a konfliktusokat és menekülnek ezektől a helyzetektől!

15) Légy büszke a testedre!
Ne takargasd magad, és ne kérdezgesd tőle folyton, hogy nem vagy-e túl kövér, vagy nem kicsik-e a melleid. Ha Te sem vagy kibékülve magaddal, és ezt folyton neki is kimutatod, előbb utóbb akkor is sikerül bebeszélned neki, ha Ő valójában nem is gondolja úgy.

16) Légy őszinte!
Segíts neki, hogy boldoggá tegyen és hogy ő is boldog lehessen.
Ne játssz vele hülye játékokat, légy valós, add mindig saját magad.
A közhiedelemmel ellentétben a férfiak sokkal inkább előnyben részesítik azokat a nőket, akik őszinték, mint akiknek nagy a mellük, tökéletes a testük.

17) Áraszd a szexualitásod!
Ha szexisnek érzed magad, akkor úgy is nézel ki. Nem az a szexis nő, aki tökéletes alakkal van megáldva, hanem akiből sugárzik a boldogság, az érzelem, és a saját magával való megelégedettség.

Végezetül ne feledd: ha egy nő gyönyörű, és "dögös cuccokban" jár, az még nem fog magába szerettetni egy férfit, csak azt éri el, hogy mindenki le akarjon feküdni vele.
Ha egy nő szerelemre, csodás párkapcsolatra vágyik, akkor kinézet csak sokadlagos szempont!
Ezért aztán, ha a kinézeted miatt aggódsz, ne tedd! Persze mindig legyél ápolt, és igyekezz a maximumot adni magadból, de legfőképpen koncentrálj inkább a fenti dolgokra, és biztos lehetsz a "győzelemben"!

vendég: mennyi a pohár?

pultoslány: már fizetted.

vendég: A POHÁR.

pultoslány: el akarod vinni?

vendég: igen.

tulaj: neked 30ezer.

vendég: akkor b+ a poharad.

tulaj: emberkedsz?

vendég: ahhoz túl részeg vagyok, de attól még b+ a poharad a kocsmáddal együtt.

vendég (a pultoslánynak): köszi, szia!

tulaj (fenyegetően): ne gyere vissza többet!

 

erre a vendég egy nemzetközi jelet mutatott jobbkeze középső ujjával, és kilépett az ajtón...

ma leporoltam a gépsort, itt-ott beolajoztam ahol kívánta, betöltöttem az alapanyagot. és legyártottam egy újabb elméletet.

egy napsütéses reggelre ébredni, egy nem várt mosolyt kapni egy közérteslánytól, beleharapni az éjszaka hideg levegőjébe, a gyerekek őszinte kiváncsiságát látni, vagy meghallani egy kellemes, de rég elfeledett zenét, igazi kis morzsái, gyönyörű pontjai az életnek. az ember ettől érezni kezdi a boldogságot. és szörnyen bele tud marni a hosszú pillanatokból álló, napokig-hetekig tartó boldogság utáni vágy... néha, de csak néha vannak boldog szakaszok az életünkben. talán a gyerekszületés, a házasodás pillanata, egy őszinte szerelem, ahol nem a szerelem érzésébe vagyunk szerelmesek, hanem valóban a másik lénybe, vagy esetleg egy sokat igérő új munkahely okozhat ilyen hosszú pillanatokat, mikor az ember lehunyja a szemét, és mikor kinyitja még mindig nem változott semmi, megvan még a légvár, a nehezen színesrefújt szappanbuborék. ez az időben nézve egy szakasz, ahol a boldog kis pillanat-pontok összeálltak egy eleje-vége korlátok közt levő vonalszakasszá. mindenki azt reméli, h a szakaszokból összeállhat A VONAL, aminek elejére már nem emlékszünk, végét még nem látjuk, de tudjuk hogy mindíg is boldogok voltunk a vonal mentén.

erre vágyik az ember. és persze mindenki másképp próbálja elérni. pontosabban nem is a pozitívra törekszik a többség, hanem a negatív dolgokat próbálja kivonni-behelyettesíteni. mindenki kompenzál valamivel. hátha meg tudják ragadni a saját boldogság-vonalukat. aztán rájönnek, ki korábban, ki később, hogy az a vonal csavarodott a nyakukra és fojtogatta őket egész életükben...

fura egy nap... reggel fölkeltem, aztán délben ismét. nem történt semmi kalandos, mégsem unatkoztam. csak valami furcsa lebegésben telt el. gyönyörű, napsütéses és hideg idő volt. ideális olyan embereknek mint én, a szabadlevegőn történő bármilyen időtöltéshez. és mégsem dugtam ki az orrom a lakásból. csak szellőztettem, és az ablakból szívtam a frisslevegő-illatot, mint a láncon tartott kutya, aki időnként az orrát a szélbe tartva vadássza az elsodródott illat-információ molekulákat. akár értelmetlen semmittevésnek, akár gondtalan lebegésnek hívom, kellemes időelmosódás volt a mai nap.

natessék. töröltem a régi blogom és valaki megkérdezte hol van. hááát... kórházba szállítás közben elhunyt... nembaj itt az új. másik gépről, másik idősíkban, talán másvalaki csinálja. de van. merugye semmi sem számít, csak legyen mit olvasni, legyen ami lefoglal, legyen nektek miért a gép előtt ülni... jameghát a papír is drága és korlátozva van a ráférő karakterek száma, úgyhogy inkább ide írok...