az északpesti vasúti összekötő híd le van zárva, a tábla szerint, kerülj az árpádhíd felé. anyád, ott hogy megyek a népszigetre?
mivel a barikád alacsony, csak az egyik járda helyén tátong aszfalttalan luk, átmásztam, vasúti sinen is át, és a másik járdán végigkocogva megérkezdtem. kellenes séta, némi fotózgatás. egy keritésen belül alkalmas téma, okosan bedugtam a kezem a rácson. BÁÁÁZZ, beejtettem a telefont (nem röhögni, állatjó képeket csinál, nem kell rendes gép).
no, keritésmászás, utálatos egy sport...
mászás közben tudatosult bennem, h a tetején sűrű és dupla szögesdróthurka van, de csekicsen kutyafasza hozzám képest, a jamakasis kölykök meg hozzám járnak bátorságot tanulni, úgyhogy egy oszlopnál átmásztam.
telefon leporol, megkönnyebbült sóhajjal zsebrevág.
csak a két vahur volt zavaró tényező. mert egy hang nélkül, mint két szellemkutya rontottak rám. UPSSZ, megdöglesz baszki, menekülj!
na EZ nem ment olyan simán...
a nagy sietségben kicsit belezavarodtam a szögesdrótba, és atökömtuggyamár hogyan, de a karomra csavartam, és ahogy kirántottam a kezem végigvágott.
PONT úgy néz ki, mintha fölvágtam volna az ereimet. pedig nem.
szép lett. meg a ruhám is megkapta a magáét.
emberek közé menni így, hááát, minimum izgalmas. pláne nyáron, hosszúujjúban...
"
